笨小笨Keserédes歌词由Riddler演唱，出自专辑《Keserédes》，下面是《Keserédes》完整版歌词！
Keserédes歌词完整版
Nem tudom, hogy maradt-e még mondanivalóm
Azért a bent lévő szavakat sorba kirakom
Aztán lógnak, mint a ruhák a szobainason
Mert kidobni őket talán korai nagyon
Viszont nálam már nincs helyük, de értük kár lenne
Vágom, nem százezrek, de akad itt pár ember
Talán, aki még mindig valamit lát benne
Ez a gáz ebben... nem tudom...
Az biztos, hogy az évek folynak, mint a Duna vize
Sokszor elengedném már, de mindig visszahúz a szívem
A papírhoz, mert még kerülnek rá fontos szavak
Vajon a holló toll nélkül is holló marad?
Ezt sem tartom kontroll alatt...
Van, hogy évekre eltűnik, aztán felbukkan és torkon ragad
Nem a sorsból fakad, hogy a fajtám folyton szalad
De kitűzött cél nélkül nem is csoda, hogy hoppon marad
Szerintem már látod, hogy ez a rossz oldalam:
Nem csak arra késztet, hogy megöljem az álmom
De kényszerít rá, hogy fel is boncoljam azt
Csak hogy kitörhessen belőlem a látnok
És ezzel már itt is van a másik örök dilemma:
Egyáltalán nem érzem, hogy a jövőm sínen van
Egyre inkább félek, hogy csak eltűnök egyszer
És a soraimmal már nem váltom meg a világot
Akárhogy is, nem vagyok egy serdülő gengszter
Nem vagyok többé képes arra, amit ti vártok
Őszintén szólva, azt sem tudom ott vagytok-e
És hogy a füzet felett ülve a tollam fog-e
Hogy holnaptól lesz-e még olyan gondolatom
Amit megosztok, vagy minden a semmibe vész
Csak száguldok a sötétbe egy gyorsvonaton
Negyven évesen hogy lehetek ennyire kész?
Nem a tempó a lényeg, csak hogy milyen messzire érsz
Tudom, hogy ezt mondják, és ez a felszínen szép
De érzem, hogy valaminek lenni kell még
Egy embernek nem lehet csak ennyi elég
Áh, ez megint ilyen keserédes
Az örökkévalónak írok, de ez kell a feledéshez
Belátom, ez fura és elég ambivalens
De mi van, ha egy megküzdési taktika ez?
És ha elhagyom egyszer talán nagy hiba lesz
Persze, csak ha nem öl meg addig a stressz
Vagy épp a szesz, vagy a bennem ragadt érzések
Kiszámítható beteg magyar néplélek
Ez a dal is ilyen keserédes
Egyáltalán nem tudom, hogy lesz-e még egy
És ez nem azon múlik, hogy én szeretném-e
A karakterem nem illik a saját magam szerepéhez
A szemem éles, de ami mindig szikrát szórt
Az egyre gyakrabban épphogy csak pislákol
Bár ha megszólalok, a hangom még tisztán szól
Ezért írok ennyiszer pont az írásról
Hátha rájövök végre, magamtól mit várok
